A nagyratörő 1-12.

 

gyártó cég:

Magyar Rádió
rendező:

Csizmadia Tibor 

író:Márton László
dramaturg:Katona Imre József 
zene:Melis László 
a felvételt készítette:Kiss László, Borlai Kinga 
szereposztás:Báthory Zsigmond, Erdély fejedelme - Rudolf Péter
Jósika István, Erdély kancellárja - Szarvas József
Jósika Istvánné Füzi Borbála - Csonka Ibolya
Bocskai István, Zsigmond nagybátyja - Vajda László
Borsoló János, ítélőmester - Bozóky István
Náprágyi Demeter, gyulafehérvári püspök - Kőmíves Sándor
Sennyei Pongrác, udvarmester - Balkay Géza
Kornis Gáspár, kincstartó - Mádi Szabó Gábor
Huszár Péter, kapitány - Kránitz Lajos
Székely Mózes, kapitány - Kun Vilmos
Básta György, kassai főkapitány - Fodor Tamás
Lázár István, a testőrség parancsnoka - Csíkos Gábor
Istvánffy Miklós, nádori személynök - Hegedűs D.Géza
Nagy Tamás, diák, később katona - Széles László

Bozó Andrea, Gyalog Eszter, Horváth Barbara, Kalmár Tamás, Koleszár Bazil Péter, Pásztor Tibor, Pető Fanni
Benkő Gyula, Derzsi János, Dózsa Zoltán, Farkas Antal, Helyey László, Horváth József, Huszár László, Kézdy György, Kubik Anna, Papp Ábris,
Szerencsi Éva 


A Báthory Zsigmondról szóló verses drámahármas Erdély 16. század végi zavaros, intrikákkal, véres leszámolásokkal, zendülésekkel teli éveit dolgozza fel. Politikai cselszövések, személyes érdekek szülte ármánykodások befolyásolják a szereplők életét, miközben a történelem sorsfordító pillanatai kíméletlenül zúzzák szét az emberi szándékokat.

Márton László a témaválasztás ellenére nem a magyar hagyományában ilyenkor megszokott tragédiát vagy történelmi drámát írt, hanem a barokk hagyományából merítve szomorújátékot, ami lehetővé tette számára, hogy eltekintsen az általa amúgy sem lehetségesnek tartott történelmi rekonstrukciótól. Márton ugyanis a nyelvre bízza a történelem megjelenítését: a szereplők, események nem annyira művének színpadi, mint inkább nyelvi terében jelennek meg. A szójátékok, metaforák, idézetek és hasonló fikcionalizáló nyelvi eszközök teremtik meg a valóságreferenciát megkérdőjelező szövegiséget. A történelem, az események, individuumok több egyértelműsíthetetlen szempont szerint ábrázoltatnak, és ebben az ábrázolásban a történelem, a politika és az emberi sors ismerete, megismerhetősége és az önismeret kérdései állnak a középpontban.